2014.

Áldott Békés Adventet.

2014.

A harmadik vasárnap angyala: Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

Áldott Békés Adventet.

2014.

Szent Borbála napja már a második adventi hétre, december 4-re esik. Borbála egy gazdag nikodémiai kereskedő leánya volt. A szép és okos leány levelezni kezdett egy tudós püspökkel, s hamarosan megkeresztelkedett. Apja azonban nem nézte jó szemmel Borbála megtérését, s végső elkeseredésében ő maga jelentette fel a helytartónál, Maximinus Daiánál. Borbála legendája szerint azonban a toronyba zárt leány előtt megnyíltak a börtön falai, majd a rejtekhelyét eláruló pásztor bárányai változtak sáskákká. Végül hosszas bebörtönözés és kínzások után tulajdon apja fejezte le, akit viszont ezért villám sújtott agyon.

Barbara a bányászatnak, a jó halálnak, és sok városnak védőszentje. Jelképe a három ablakú torony, mely a Szentháromságra utal, a kehely, a pálmaág, melyet Krisztustól kap szüzessége jelképeként. Mivel Borbála a tüzérek védőszentje is, ebből a hiedelemkörből származik a néphagyományban az a szokás, miszerint Borbála napján csak férfiaknak szabad tüzet rakniuk, sőt egyes vidékeken ezen a napon nők nem is dolgozhattak. A Borbála-nap legfontosabb nép hagyománya a Borbála-ág vágása. A lányok ilyenkor cseresznye- vagy orgonaágat törnek, vízbe helyezik, s ha kizöldül, hamarosan férjhez mennek.

Babits Mihály: Karácsonyi ének
 Mért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt. Mégis itt rídogálsz, állatok közt. Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán mint csillag-őr szele volna? Jobb talán a puha széna-alom, mint a magas égi birodalom? Istálló párája, jobb az neked, mint gazdag nárdusok és kenetek? Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt: kezed csak bús anyád melléért nyult... Becsesnek láttad te e földi test koldusruháját, hogy fölvetted ezt? S nem vélted rossznak a zord életet? Te, kiről zengjük, hogy "megszületett"! Szeress hát minket is, koldusokat! Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat. Csengess éjükön át, s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt.

Áldott Békés Adventet.

2014.

Pilinszky János: A várakozás szentsége

(részlet)

Az adventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódásról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden egyéb súlyát és megosztottságát. És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek – megszületvén Betlehemben – maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyhatunk: ami megtörtént, és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk. Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből.Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valójában mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosabban úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.

Ma 2013.december 22. vasárnap, advent utolsó vasárnapja, én is meggyújtottam a 4.gyertyát.

Egy kedves kis mese, történet a gyertyákról.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első :

- ÉN VAGYOK A BÉKE!

De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni?

Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.

A második azt mondta:

ÉN VAGYOK A HIT!

Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem?

A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:

- ÉN A SZERETET VAGYOK!

Nincs már erőm tovább égni.

Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám?

Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:

De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké?!

Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:

-Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.

 ÉN VAGYOK A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit."

A remény szikrája ott ég bennünk, csupán lángra kell gyújtanunk, s akinek csak lehet továbbadnunk. 

Igen a REMÉNY....
A remény, hogy egyszer még láthatom és  megölelhetem úgy mint rég 2002 től 7 év  karácsony estéjén...

eltelt megint egy karácsony...nélküle...fáj nagyon...
a szívnek megtiltani nem lehet....szeretem! hiányzik nagyon..........

Advent

Az „Advent” jelentése: „úrjövet”, az „Úr Eljövetele”. A keresztény kultúrkörben advent az év legcsendesebb időszaka, aminek első vasárnapja a vízkereszt utáni első vasárnapig tartó karácsonyi ünnepkör és az egyházi év kezdete.

Az advent a karácsonyt (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.

Advent a Szent András ünnepéhez (november 30.) legközelebbi eső vasárnappal, illetve annak előestéjével kezdődik és négy hétből áll, a negyedik többnyire csonka. Liturgiai színe a lila, kivéve advent harmadik vasárnapját, amikor szabad rózsaszínt is használni. A szó a latin adventus - "eljövetel"-ből származik, mégpedig kettős értelemben: Jézus Krisztus megszületése Betlehemben és második eljövetele az idők végezetével. 

 Advent jelképe az adventi koszorú, amelyet rendszerint fenyőgallyakból fonnak, négy gyertyát helyeznek rá és ezekből minden vasárnap meggyújtanak egyet-egyet. A szokás a 19. századra nyúlik vissza, az első - kocsikerék nagyságú - adventi koszorún még 24 gyertya állt. Ezek közül minden hétköznap egy fehéret és minden vasárnap egy pirosat gyújtottak meg, ezután adventi dalokat énekeltek és bibliai idézeteket olvastak fel. A négy gyertya a világosságot jelképezi, amely Jézus születése révén szétárad a Földön. A koszorú a remény jelképe, hogy nem a sötétség és a halál, hanem a világosság és az élet győzedelmeskedik. Az adventi koszorúkat a templomokban áldják meg advent első vasárnapján, vagy az előző szombat esti szentmisén. 

forrás: innen