A
betlehemezés,
betlehemes játék:
Jézus születésének, a Betlehemben történteknek megjelenítése, a
karácsony előtti napok közelmúltig legnépszerűbb dramatikus játéka. Sok
településünkön máig él. Eredete a középkori misztériumdrámákra (
→Tractus stellae,
→uem quaeritis)
vezethető vissza, amely kikerült a kolostorok és a templom falai közül,
ám azok ösztönző hatásait mindig befogadta. A nép között számos
változata alakult ki.
Vízkereszti latin nyelvű liturgikus játék már a 11. századbólból maradt ránk (Hartvik győri pp. Agenda Pontificalisa,
Zágráb). A középkorból magyar nyelvű betlehemes játék nem maradt fönn.
Meglétére a Csordapásztorok kezdetű karácsonyi énekünkből is
következtethetünk, amely 1651: régi ének megjelöléssel jelent meg
Lőcsén, Szőlősy Benedek Cantus Catholicijében. A párbeszédekből
fölépülő ének dramatikus karácsonyi játékot sejtet; szereplői: az
angyal, a pásztorok, Szűz Mária, a narrátor. A Csordapásztorok kezdetű
ének változatai legtöbb betlehemes játékunkban megtalálhatók. A
felsőmagyarországi német lakosságú bányavárosokból 15. századi adatok
említik karácsonyi játékok előadását (Selmecbánya 1476, 1480; Bártfa
1498 stb.). Legrégibb betlehemes játékaink a 17. századtól maradtak fönn
latin és magyar nyelven, protestáns és katolikus iskolai előadások
számára készültek.
A betlehemes játékban prózai vagy verses
párbeszédek, karácsonyi énekek váltják egymást. Az énekek nagy része
helyet kap a karácsonyi kántálásoknál is. A szereplők megfelelő jelmezbe
öltöznek: az angyalok fehérbe, a király (Heródes, katona stb.)
katonának karddal, a pásztorok bundába, sapkába. A betlehemes játék
pásztor szereplői sokfelé (Dunántúl, Jászság) archaizáló pásztorneveket
kapnak (Maxus Koridom, Titire stb.), amely szintén az iskola-drámák
hatását tükrözi. Az élő szereplőkkel bemutatott játéknak erdélyi,
alföldi, dunántúli és felföldi változatait különbözteti meg a
szakkutatás.
Például több helyen a
→csillagozás is bekerült önálló jelenetként a betlehemezésbe. Helyenként része a karácsonyi betlehemezésnek a
Heródesjáték,
azaz a zsidó király és a bibliai háromkirályok, bölcsek találkozása, s a
királyok imádása, másutt ezt külön vízkereszti játékként adják elő. Az
erdélyi és bukovinai betlehemesjátékok változata a
csobánolás, amelyben a pásztorok igen ősi típust mutató álarcot viselnek. Sajátos, helyenként máig élő a baranyai, tolnai sváb települések
Christkind Spiel nevű
karácsonyi játéka. A magyar népi betlehemes játékok kapcsolatai
szövegben és dallamban, zenében kimutathatók a szomszéd népek felé is.
[Lásd még:
→bábtáncoltató betlehemes játék ].
A közelmúlt népi játékainak fő formái: A betlehemezés több játékrészből tevődhet össze, amelyek az egyes változatokban együtt, de önálló játékként is szerepelhetnek. Főbb jelenetei: a paradicsomjáték, amely Ádám és Éva bűnbeesésének történetét beszéli el, s hírül adja a megígért Megváltó eljövetelét; a szálláskeresés,
amelyben a népszámlálásra Betlehembe érkezett várandós Mária és József
szállást keresnek, de sehol sem kapnak. E változat szereplői Mária,
József a gazdag ember (király, gazdag - bő kovács stb.), aki nem ad
szállást, de az istállóba utasítja őket. A bő kovács játékváltozatában a
jószívűség és könyörületesség elnyeri jutalmát, míg a dúsgazdagolás
változatban (Székelyföld) a keményszívűség elnyeri büntetését.
A következő betlehemi jelenet főszereplői a pásztorok,
akiknek az angyal hírül adta a Megváltó születését, akik elmentek az
újszülött Jézushoz, s neki ajándékot vittek. E játékváltozat v. jelenet
egyik főszereplője az idős, süket öregpásztor. A vele való tréfás,
félreértéseken alapuló párbeszéd a játék gerince. Sok helyütt a
pásztorok jelenete önálló játékká alakult, pásztorjátékká vált. A játék sajátos színfoltja a csörgős botjukkal taktust verő pásztorok körtánca.
A betlehemezést adománykérő, kéregető formulák zárják
be. A szereplők játékukért gyümölcsöt, élelmet, pénzt kaphatnak. Egyes
vidékeken a betlehemes csoportok nagy területet felölelő vándorlását is megfigyelhetjük (pl. Hortobágy vidéke).
A szereplő csoportok különböző méretű és formájú
(általában templom) ún. betlehemet hordanak magukkal, amely szerepet kap
a játékban is, a játék után pedig meg lehet szemlélni. Ennek eredete
részben Rómába (S. Maria Maggiore bazilika), részben a középkori
templomokba nyúlik vissza, amelyekben karácsony tájékán fölállították a
betlehemi oltárokat, bábokkal személyesítve meg a történteket.
