Ma 2013.december 22. vasárnap, advent utolsó vasárnapja, én is meggyújtottam a 4.gyertyát.
Egy kedves kis mese, történet a gyertyákról.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.
Azt mondta az első :
- ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni?
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második azt mondta:
ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem?
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- ÉN A SZERETET VAGYOK!
Nincs már erőm tovább égni.
Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám?
Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:
De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké?!
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
-Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit."
A remény szikrája ott ég bennünk, csupán lángra kell gyújtanunk, s akinek csak lehet továbbadnunk.
Igen a
REMÉNY....
A remény, hogy egyszer még láthatom és megölelhetem úgy mint rég 2002 től 7 év karácsony estéjén...
eltelt megint egy karácsony...nélküle...fáj nagyon...
a szívnek megtiltani nem lehet....szeretem! hiányzik nagyon..........
